Amióta ideköltöztünk, azóta szeretném megnézni a levendula virágzást, amit úgy képzeltem, hogy amerre járok Tihanyban és a Káli-medencében ott minden tiszta lila lesz júniustól júliusig, mint egy francia film vágóképén. Hát kiderült, hogy ez nem így van. A levendulaföldek általában nem az út mellett vannak és nincs is belőlük annyi és nem is akkorák, ami az egész tájon látszódna. Aztán tavaly véletlenül belefutottunk a tihanyi levendulavirágzásba, de az még nagyobb csalódást okozott. Lezárt út, araszoló kocsisor, tömeg. Minden bokorban három ember fényképezte magát, és elég drágán mérték a szedd-magad papírzacskókat. Ez az élmény némileg elvette a kedvem a levendulázástól, de gondoltam a Káli-medencének adok még egy esélyt. És milyen jól tettem :) A káli-medencei magánbirtokokon nincs tömeg, sok a levendula és barátságosak az árak.
A levendula, bár néhány helyen szeretik ezt terjeszteni, nálunk nem őshonos növény. Valójában először 1924-ben Bittera Gyula telepítette be a tihanyi apátságtól bérbe vett területet Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Innen ered a francia levendula elnevezés (amit tihanyi levendulaként árulnak az is az). Ennek a fajta levendulának egyébként Lavandula angusitfolia a hivatalos megnevezése és csak nálunk hívják franciának. Mivel a ez a fajta levendula viszonylag igénytelen, a Balaton-felvidék pedig mediterránra hajazó éghajlatú és sziklás talajú, ez a növény megtalálta nálunk a számítását és az elmúlt 100 évben remekül beilleszkedett a tájba és a kultúránkba.
A másik fajta levendula ami nálunk még elterjedt és viszonylag ismert, az úgynevezett angol levendula, amit valójában szintén csak Magyarországon hívnak angolnak. Hivatalos elnevezése Lavandula intermedia. Virága hosszabb és keskenyebb, mint a francia fajtáé. A fenti kettőn kívül még számos levendula faj létezik, csak nálunk nem olyan ismertek és nem kaphatóak.
A levendula tartása nem túl bonyolult ha csak a kertben szeretnénk pár bokrot nevelni, egy ültetvény gondozása azonban már nem olyan egyszerű feladat. Ezt csak azért mondom, mert az embert egy ilyen bortokon járva elkapja a vágy, hogy mindent hátrahagyva levendula termesztésbe fogjon, de inkább ezt gondoljuk át úgy 12-szer, mielőtt cselekszünk. Jó hír azonban, hogy az erkélyen is vígan megél, kimondottan jól tartható olyan balkonon, ahol semmi más nem marad meg a tűző nap miatt.
Az internetnek és a GPS-nek hála, kis Balaton-felvidéki kacskaringózás után egy júniusi vasárnap érkeztünk meg Monoszlóra, a MagyarProvance Levendulabirtokra. Monoszló nagyon kis falu, a birtok megtalálása, nagyon egyszerű, ki van táblázva, de egyébként a falu végéig kell elmenni a fő úton. A levendulaszedési szezon itt hosszabb mint Tihanyban, egészen július közepéig élvezkedhetünk, de van amikor még harmadvirágzáshoz is lehet szerencsénk. Érdemes figyelni a Facebook oldalukat a friss infokért.
A birtok területe összesen 8 hektár, amiből jelenleg 3,5 hektár van beültetve levendulával. Franciával és angollal vegyesen. Megérkezés után az ajándékboltban tudunk venni papírtáskát vagy kosarat (a papírtáska ára 1.500 Ft), amibe a levendulát szedhetjük. 1000 Ft letét ellenében profi kis levendulavágó ollót is kapunk. Kedves gesztus a helytől, hogy ingyenes levendulaszörp kóstolóval fogadnak. A szörp finom, nem túl édes, nincs túl intenzív levendula íze, amiért én kimondottan hálás voltam, mert azt nem szeretem.
Miután eligazítottak, hol milyen fajta levendulát találunk, indulhat a szedés. Közvetlenül a ház közelében 3-4 kisebb ültetvény van, a legszebb azonban az egy hektáros francia levendula ültetvény kb. 2 perc séta távolságra. A Facebookon írták, hogy most sok a pillangó, de arra álmaimban nem gondoltam, amit aztán láttunk. Mindenhol pillangók, soha nem látott fajtájúak és színűek, méhek, poszméhek, a lábukon tömött kis gyűjtő zsákkal. Lenyűgöző látvány, azonban mindenkinek javaslom, hogy a fényképezőgépe/telefonja helyett inkább a szemét használja, mert a lepke félénk kis lény, nehéz lefényképezni, élőben jobban mutat és lemaradunk a látványról.
Nagyon könnyen elrepül 2-3 óra a birtokon, annyi a látni és tennivaló. Leszedni a levendulát, megnézni az összes ültetvényt, rácsodálkozni a rengeteg rovarra, megcsodálni a környező mezők gyönyörű színes virágait és hát le is fotózni jó pár csodát. Ha már kellőképpen kifáradtunk és kitikkadtunk az ajándékbolthoz visszatérve a panorámás teraszon üldögélve ihatunk egy finom kávét vagy a házi készítésű szörpökből is kóstolhatunk.
Miután hazavittük a zsákmányt derült ki, hogy a levendula feldolgozása nem egy egyszerű feladat. A virágok szárát le kell vágni, leszedni róluk a levelet, csokrokba rendezni, összekötni, fellógatni. Másnapig várni vele nem lehet, mert eldeformálódik, összeszottyad. De örülök, mert az 1.500 Ft-os óriáscsokorból lett két szép nagy csokrom (az angol levendulákat használtam hozzá, mert az kevésbé hullik), egy koszorúm és még egy csomó francia levendula, amit csak simán fektetve kiszárítok, aztán szörp lesz belőle. A lehullott virágokat is összegyűjtöttem, abból majd illatpárnát fogok varrni a szekrényekbe.
Megérte elmenni? Egyértelműen! Ha levendulát szeretnétek szedni vagy csak a virágzást megnézni inkább egy felvidéki birtokot válasszatok uticélul Tihany helyett. Ezzel a többi gazdaságot is támogatjátok és Tihanyt is tehermentesítitek a túl sok turistától.
Tihany valójában, este 6 után, zárás előtt 20 perccel
(A képek most mind saját készítésűek a helyszínen fényképezve)
