Na jó, valójában az én első lakásom is, mivelhogy valójában ez a mi lakásunk. Volt. Ugyanis nemrég eladtuk, a hirdetéshez készültek ezek a képek, részleteket már mutattam belőle itt a blogon, de úgy döntöttem, hogy most egyben megmutatom az egészet.

A lakást 2015-ben vettük, a lakásválság legeslegmélyebb pontján, amikor ráadásul a panelok jóval kevesebbet értek, mint a bármilyen más típusú lakások. Azóta is megveregetem a vállam miatta, mert a jelenlegi ingatlan árak mellett soha nem tudtunk volna belépni az ingatlan piacra, de a csillagok szerencsés együttállása folytán ennek a lakásnak köszönhetően sikerült.

A férjem jó építészhez és családi házban felnőtt emberhez méltóan hallani sem akart róla először, de aztán belátta, hogy ennyi pénzért, ekkora lakást, főleg ezen a környéken nem kapunk. Mert a lényeg számomra a környék volt. Veszprém egyik legszebb lakórészén lakunk, ahol rengeteg fa, játszótér, óvoda, iskola van, könnyen elérhetőek a boltok, az orvos és a belváros és segítség nélküli (mármint se nagymamák, se rokonok a környéken) szülőként nekem ez nagyon fontos szempont volt a vásárlásnál.

Amikor megvettük a lakást, az már két éve lakatlan volt és ráfért egy alapos felújítás. Az, hogy lakatlan volt, különösen jól jött, mivel így nem kellett arra várnunk, hogy kiköltözzenek belőle és annyira rendes volt az eladónk, hogy még az utolsó részletek megérkezése előtt odaadta a kulcsokat, nyugodtan tudtunk felmérni és belekezdeni a munkákba.

A tervezése ennek a lakásnak kb 3 hónapig tartott, ennyi ideig csak képeket nézegettünk, rajzoltunk és költségvetést készítettünk, mivel pénzünk szinte alig maradt a felújításra. Végül 2,5 millió forintot költöttünk rá, ami a mai árak mellett nevetségesen kevésnek tűnik, főleg, hogy ebben a konyha, fürdőszoba és szinte minden bútor benne volt. A kivitelezés 6 hét volt.

A következőket csináltattuk meg:

- nyílászáró csere (nagyon régi ablakok, plusz a társasházat tudtuk, hogy pár hónapon belül leszigetelik)

- teljes fürdő, wc felújítás vízvezetékekkel, vízórával együtt

- teljes konyha szintén vízvezetékekkel együtt

- villany nem, csak pár helyen, ez jelentős költségspórolás volt, főleg panelban. A kritikus pontokat és kapcsolószekrényt megcsináltattuk, új kapcsolókat, konnektorokat vettünk

- három szoba padlószőnyegezése alátéttel, szegéllyel együtt

- festés, beleértve a mázolást és a beépített szekrények felújítását is

- belső ajtók felújítása, mázolás, új kilincsek, új zárak

- kábelezés, nem szerettük volna ha a upc vagy a digi utólag falon kívül kezd vezetékelni, ezért inkább behúzattuk mi a szobákba a koax kábeleket, a beépített szekrénybe kialakítottuk a router helyét

- sajnos a padlóhoz nem mertük hozzányúlni, mert félő volt, hogy akkor a belső ajtók és a beépített szekrények is jönnek, azt meg végképp nem mertük bevállalni

- a régi radiátorok és fűtéscsövek cseréje sem egyszerű, mivel a társasházi rendszerhez kell igazodni, a csövek nem a mieink, szóval az is maradt

Ami engem ebben a lakásban a legjobban megfogott és magasan verte az összes téglát, amit előtte megnéztünk, az a beosztása. A nappali nem egy folyosó végén lévő nagyszoba, hanem valóban egy központi helyiség, ebből nyílik minden más. Ha új házat építenék egyszer, akkor tuti ezt az elrendezést választanám, csak pár m2-el nagyobban.

Így nézett kis a terv. A bútorokat már megvétel előtt beterveztük. A tervező programból megnéztük a standard méreteket, majd az ikea (vagy ahonnan veszed) honlapjáról a pontos méretek. Ha valami nem fért el, más félét néztünk. Így is volt pár körünk az Ikeába, mert azért egy kanapét vásárlás előtt érdemes kipróbálni, de lagálább tudtuk, hogy milyen mérethatár között mozoghatunk. Így nem ért meglepetés, hogy hiányzik még 2 cm, minden pont stimmelt.

A nappali kicsit lehetne szélesebb. de szép világos. Az ilyen típusú lakásokban sokan a könyvespolc helyére teszik a TV-t, de mi nem akartuk oda beszorítani.

Eredetileg is azon a falon van a helye, így jobban kinyílik a tér. A bútoraink kicsit sötétek a mostani ízlésemhez, de ezt a komódot és könyves szekrényt már legalább 5x költöztettük, megvannak, amióta együtt vagyunk. A TV melletti képeket egy volt osztálytársam festette, a 25. születésnapomra kaptam a férjemtől. Nagyon szeretem őket, most az ágyunk fölött vannak. Innen jól látszik a lakás elrendezése, a két folyosó a két hálószobába visz. A jobb oldaliból nyílik a fürdő, a bal oldaliból a WC. Mindkettőben egy-egy nagy beépített szekrény van. Annyiban jó volt ez a padló, hogy egyáltalán nem féltettem, a 3-6 éves gyerektől. Lehetett rajta motorozni, kiönteni bármit, nem számított. A fal is ugyan ebből a megfontolásból lett tiszta fehér. Bármikor le lehet javítani (jó sokszor meg is tettük).

Ezekben a lakásokban nagyon ritka, hogy így megvan még a konyhafal. Mindenki úgy érzi, hogy egybe kell nyitnia a konyhát az étkezővel (a nappalival a strangok miatt nem lehet teljesen). A fal eltüntetését rosszul teszik, mert úgy nem marad elég hely az étkezőnek és a rendezettség érzése is eltűnik. Persze mindig megdicsértem, ha ilyet láttam valakinél, de ezennel bevallom, hogy hazudtam és csak udvarias akartam lenni. Úgy nem jó.

A konyha sajnos elég kicsi, ez itt balra a hűtő, amit a strang miatt nem lehet hátrébb tolni. A konyhán gondolkoztunk a legtöbbet, hogy lehet a legtöbb helyet kihozni belőle. Bár sokan gondolják az U alakú elrendezést kis konyhában praktikusnak, valójában sokkal kevesebb szekrény és gép fért volna el úgy. A mosogatógép nem beépített, mert már régebb óta megvan. A fa pultot még évekkel korábban csináltattuk asztalossal egy másik házba, imádtam. Pár évente újra kellett lakkozni, de megérte a vesződség. A fogantyúkat is viszem magammal mindenhova, bevallom, itt sem hagytam itt. Kézzel festett darabok egy azóta már megszűnt marokkói boltból. A mikró lehetne beépített, de addigra elköltöztünk, amire megcsináltattuk volna. A padló laminált, nekem soha nem volt vele gondom.

A szobák nem túl nagyok, de nem érdekes, nem volt zavaró, főleg egy háló esetében. Nekünk nincs TV a hálóban, csak alvásra használjuk (na jó, azért nem, de mondjuk úgy, hogy csak az ágyat használjuk benne). A fejünk mögött az egy szőnyeg. A Társasjáték című sorozatban volt ilyesmi a Balsai Móniéknál. Akkor annyira megtetszett, hogy ahogy lehetőségem lett rá, meg is csináltam. Az éjjeliszekrény is saját munka. Egy kiselejtezett fémlábú széket bevontam egy már elszakadt báránybőrrel, amit sajnáltam kidobni, mert még Lengyelországban vettük. A tetején egy tálca van, hogy tudjak rá pakolni.

Én próbáltam a gyerek ízlését formálni és nem akartam engedni a Hello Kittys szőnyeget, de annyira határozott volt az elképzelése, hogy úgy döntöttem nem vitázok egy 3 évessel. Ha neki ez kell, hát legyen. Mivel a szőnyegek alá vastag, kb 1 cm-es szivacs alátétet ragasztottunk nagyon jó puha volt rálépni. A szivacs nem kopik meg, a szőnyeget bármikor ki lehet cserélni fölötte. Ettől lesz a padlószőnyeg szálloda érzetű. Az új tulajdonosok sajnos laminált padlóra fogják cseréni. Sajnálom, mert poros lesz és kopogós és így is nagyon száraz a levegő a lakásban, de ők tudják.

A bejárat melletti hálószoba volt a vendégszoba, dolgozó, gardrób. Egyszerű, Ikea Algot polcrendszerrel rendeztük be, az ajtó mögött volt a szárító rész, így soha nem voltak elöl a kiteregetett ruhák. Mivel a panelban nagyon száraz a levegő nem volt szükség szárítógépre, sőt, szükség volt a vizes ruhákra plusz egy párásító berendezésre, hogy ne száradjon ki a szemünk. Ebben a szobában volt egy plusz TV is. Télen sokszor inkább itt voltunk mind a hárman (annak ellenére, hogy egységes 26 fok volt egész télen mindenhol). Az ágy fölötti képeket a kis művésznőnk festette kb 3 éves korában és annyira jól sikerültek, hogy ide raktam ki őket. Mivel ez a szoba volt a legnaposabb, a fényképezése kicsit nehézkes volt, itt mindig szembe sütött a nap.

A fördő megtervezése tartott a legtovább. Miliméter papíron rajzolgattuk bele a bútorokat. Ez egy minikád, mert még a zuhanykabin sem fért volna el normálisan. A gyerek így tudott fürödni, nekünk meg jó volt zuhanyzónak. Mellé elfért egy klasszikus felültöltős mosógép. A pontos tervezésnek hála sok tároló helyet nyertünk, cserébe viszont egy ember fért el a fürdőben. Mondjuk családként a tárolás fontosabb, minthogy táncparkett legyen a fürdő közepén. Azért nem mindig így néz ki, ezt úgy hívják, hogy home stageing.

Az előszobában is meglepően sok minden elfért a beépített szekrénynek köszönhetően. A csodafogantyúim az egész lakás visszatérő motívuma volt.

A panel lakáshoz sajnos csak panel erkély dukált, nem is nagyon használtuk, ezért sem vettünk új erkély garnitúrát. Ezt a nem túl mutatós darabot még jó pár éve kaptuk. De ugye nem dobjuk ki a használható dolgokat, csak azért, hogy gyorsan újat vegyünk? A padlóra műfüvet tettünk, ami meglepően jó döntésnek bizonyult. Nem volt vele gond, nem látszott rajta a kosz, télen-nyáron kint volt és pont úgy nézett ki 3 év után is, mint amikor megvettük. Simán ki lehet porszívózni, egy évben egyszer tavasszal felvettem és kiráztam. A kilátás sem volt rossz, itt nem kellett a szomszéd szájába bámulni, plusz a szigorú főépítésznek hála nem öregasszony sárga lett a ház, mint az összes többi a környéken, hanem halvány bézs, fehér erkélyekkel. Erősen fontolgattam a köszönőlevél küldését.

Ezzel a poszttal szeretnék búcsúzni életem első saját lakásától. Kicsit panel volt, kicsit fura szomszédokkal, kicsit sok hibával, de azért mégiscsak az enyém és zárt ajtók mögött elég jól éreztem magam benne. Valamint ezúton szeretném megköszönni neki, hogy szépen feltornázta az árát az évek alatt. Igazán hálás vagyok.

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni a következő lakberendezési inspirációról, akkor kövess a Veszprém Home Facebook oldalán is, ahol még több érdekes tartalommal várlak.

Instagramon is jelen vagyok Itt olyan képeket és rövid bejegyzéseket találhatsz a bloggal kapcsolatosan, amelyek nem jelennek meg a posztokban, érdemes itt is követni.

Ha pedig még több inspiráló képet szeretnél nézegetni, akkor kövess Pinteresten, ahol téma szerint válogatom ki a jobbnál jobb képeket.