2010-ben, amikor már mindenhova odacsapott a válság úgy éreztük, hogy el kell mennünk Budapestről, ahol addig éltünk. Logisztikai okoból szülővárosomra, Balassagyarmatra esett a választásunk, ott béreltük ezt a vadregényes házat.

Mivel nem akartunk a szüleim házában lakni (nekünk ez teljesen elképzelhetetlen lett volna), albérletet kerestünk. Némi kitérő után lehetőségünk volt jó áron bérelni egy nagy családi házat. Kis bökkenő volt ugyan, hogy évek óta nem lakták, szörnyű állapotban volt, nem volt fűtés és meleg víz, nekünk meg szinte semmi pénzünk, mivel nekem nem volt munkám, újdonsült férjem pedig építészként nem volt könnyű helyzetben ebben az időben, ráadásul fiatalok voltunk, de az önnállóságot mindennél fontosabbnak tartottuk. 

Szóval megnéztük a házat (amiben egyébként gyerekkoromban már jártam, egy volt osztálytársamék laktak benne), kiszámoltuk, hogy kb. a teljes esküvői bevételünkből fel tudjuk annyira újítani, hogy lakható legyen, aztán lesz, ami lesz. A büdzsé legnagyobb részét természetesen a nem látványos elemek vitték el, mint a villanyszerelés új kazán és fűtési rendszer (szerencsére a radiátorok és csövek jó állapotban voltak), valamint a konyha. Az eredmény korán sem lett tökéletes, de így visszanézve is büszke vagyok magunkra, hogy mennyi pénzből, mit csináltunk. Persze nem volt egyszerű a házban élni, mivel egy marha nagy területet kellett fával kifűtenünk (én mindezt terhesen, majd újszülöttel :)), de megérte. Legalább tudtuk, hogy milyen saját ingatlant nem akarunk a közeljövőben :D Aztán úgy alakult, hogy alig egy évet laktunk ott, mert elköltöztünk Veszprémbe.

A fűtés és villanyszerelés kivételével mindent mi csináltunk a két kezünkkel, télen, (még) fűtetlen házban -10 fokban. Az akkori főbérlőnk ugyanis január 2-ra mondta fel az albérletünket. Innen is csókoltatom. Azóta tudom, hogy tulajdonképpen bármire képes vagyok, ha muszáj.

A képek azért ilyen minőségűek, mert 2012-ben készültek, nem is tudom már milyen fényképezővel, szóval ezt tudtam belőlük kihozni.

Szerintem a konyha lett a legjobb. Szerencsére volt benne egy viszonylag vállalható bútor, amit fehérre festettünk. A fogantyúkra viszonylag sokat költöttem, egy azóta megszűnt Marrakesh nevű boltba mentem érte a Törökbálinti depoba. Megérte a befektetést, azóta is megvannak, folyamatosan viszem magammal, bárhova költözünk :)

A pult a másik büszkeségem. Mindenki le akart róla beszélni minket, de nem tágítottunk. Annyi pénzért csinálta nekünk egy helyi asztalos fenyőből, amennyiből a legolcsóbb lamináltat tudtuk volna megvenni. Aztán amikor költöztünk, ezt is vittük magunkkal és a veszprémi lakásunkban is ez volt a konyhában tökéletes állapotban. Néha lelazúroztuk és kész.

Ekkoriban forradalmi újítás volt, hogy nem csempe, hanem olajfesték került a szekrény mögé és a szürke fal is újdonságnak számított. Sajnos a járólap felújítására nem volt pénzünk és ekkor még nem voltak tartós csempefestékek.

A konyha másik fele, szemben az előző szekrénnyel. Az elrendezés sajnos elég szerencsétlen, de ezen nem tudtunk változtatni. Mivel nem lehetett falat vésni, ezért kénytelen voltunk a falon kívül megszerelni a mosogatógéphez a vizet. A pult műkő, sírköves készítette. Impregnálni azért kellett. A fehér mosogató szintén ritkaság számba ment akkoriban, zománcos, az ország másik végéről kellett hozatnom. Egyébként nem volt drága, pont annyi mint bármelyik rozsdamentes. A fekete ajtó is nagy megbotránkozást keltett 2011-ben vidéken, de végül mindenkinek tetszett. A bútor váz ytong, vakolva :D Az építész úr műve.

A mosogatóval szemben is építettünk egy "bútort". Élőben egyébként nagyon rusztikus hatást keltett. A rozsdamentes acél pultot sem volt könnyű beszerezni ebben az időben, rendesen kapcsolatok kellettek hozzá :D Itt nem volt barkácsáruház, meg akkor még webshopok sem nagyon. 

Igen, voltak vezetékek amiket szintén falon kívül kellett megszerelünk, de mondom, no pénz!

 Egy kép többet mond ezer szónál... A bútorokat a barátnőm hozta el hozzánk Szolnokról, hogy nálunk ugyis van hely, bútorom meg nincs :D (szegény nem tudta, hogy nemsokára utaztathatja is vissza őket), a barna ajtó valójában a gardróbszekrényünk ajtaja, amivel itt a lépcsőházat választottuk le, hogy ne menjen fel a meleg. A csillárt keresztanyám adta, nem tudom honnan lehet, de nem hiszem, hogy családi örökség. Mindezt megpróbáltam meghittebbé tenni a valójában függöny terítővel :D Ezt a helyiséget nem annyira szerettük.

A baba szoba. Itt még csak vártuk :) Itt is minden szedett vedett, de a filc képeket a falra én csináltam. Mivel eredetileg is padlószőnyeg volt, a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás az volt, hogy még egy réteget rátettünk. Nem vagyok rá büszke, de a célnak megfelelt és jó puha lett.

Itt még azt hittem, hogy a babák a saját ágyukban, külön szobában alszanak, ahova nekem csak néha kell átjönnöm.

Ezt a képet azért osztom meg veletek, hogy felhívjam mindenki figyelmét a meggondolatlan dolgokra. Azt hittük, hogy jó ötlet lesz a mozaik pakettát csokibarnára festeni. A kép mutatja, hogy nem az. Plusz indokolatlanul sok energiát öltünk bele. Tehát ismétlem: ne csináljátok utánam!! Hagyjátok úgy,natúr színűen, akár milyen kopott is.

A fürdő gyönyörű csempéjével és szanitereivel :D A mosdót kénytelenek voltunk kicseréni, de a többit csak takarítottuk. Egyébként a fürdő mérete hatalmas volt, kb 12 m2. Arra volt jó, hogy majd meg fagytunk benne folyamatosan és marha sok ideig tartott kitakarítani. Szóval ha te döntheted el a fürdő méretét azt javaslom, maradj ésszerű határokon belül.

A hálószobát kimondottan szerettem. A falat púderszínűre festettük, a lambériát szintén iszonyat nagy energiráfordítással fehérre és ide is tettünk új padlószőnyeget. Az ágy az első normális ágyunk, tölgyfa és még most is megvan.

A lambéria, a remekmű. A mai napig eszünkbe jut az a sok munka és torokbevérzés a higítós festéktől, amikor ránézünk. A szekrényajtó ugye most ajtóként teljesít szolgálatot a földszinten.

A nappalit azért hagytam utoljára, mert nem egy nagy ereszétés, itt is hozott anyagból dolgoztunk.

És még egy galéria a kezdeti állapotokról. Csak erős idegzetűeknek ajánlom:

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni a következő lakberendezési inspirációról, akkor kövess a Veszprém Home Facebook oldalán is, ahol még több érdekes tartalommal várlak.

Instagramon is jelen vagyok Itt olyan képeket és rövid bejegyzéseket találhatsz a bloggal kapcsolatosan, amelyek nem jelennek meg a posztokban, érdemes itt is követni.

Ha pedig még több inspiráló képet szeretnél nézegetni, akkor kövess Pinteresten, ahol téma szerint válogatom ki a jobbnál jobb képeket.