Az otthon rendezett, tiszta, meleg és jó illatú. A hangok megnyugtatóak és finom ételek főnek a tűzhelyen. Duruzsol a mosógép, a lábhoz dörgölőzik a macska, a kutya a kosarában alszik és tudjuk, hogy minden rendben lesz.

A pandémia miatt bezártság hívta életre (vagy csak tette népszerűvé?), de most, a háborús válságos időkben is jót tesz a léleknek, ha kicsit elvonulunk a világ zajától és olyan tartalmat fogadunk be, amiben tudjuk, hogy egész biztosan minden rendben lesz, nincs stressz, nincs izgalom, nincs semmi csak a lassan folyó élet maga. Azért írtam tartalmat, mert mondat közben eszmbe jutott, hogy már egy ideje ilyen könyveket olvasok (Milli Johnson és társai), amiben egészen biztosan rendbe jön az élet, tutira kiteljesedik a szerelem, megoldódik az anyagi probléma és mindehez a háttér egy kedves angol kisváros.

Aki nem szeret olvasni vagy messzibb tájakra vágyódik, nekik tudom ajánlani új felfedezettjeimet, a dél-koreai csendes vloggereket. Kik ők? Olyan 30-40-es nők (leaglábbis a kezük és életkörülményeik alapján), akik otthon töltik a napjaikat és ezt gyönyörűen megkomponált videóra veszik, anélkül, hogy egy szót is szólnának vagy látszódna az arcuk.Aztán felteszik Youtubera és több millióan megnézik. Igazából nem is emlékszem mikor akadtam rájuk, de valamikor 2020 környéke rémlik. Aztán az elmúlt időszak egyre erősödő mentális fáradtág érzete miatt teljesen rácsúsztam a silent vloggerekre. Azóta berántottam a férjem és a gyerekem is, bár a fő fogyasztó továbbra is én vagyok. 

A silent vloggerek jellemzően dél-koreaiak, ritkábban japánok. Van európai és amerikai kedvencem is, de ők is ázsiai származásúak. Soha vagy csak nagyon ritkán mutatják az arcukat és nem beszélnek (az amerikai néha egy keveset). Csak simán csinálnak valamit, például főznek vagy takarítanak, de a scrapbookozót is tátott szájjal nézem. Két vágókép között szép dolgokat mutatnak be. A virágot az ablakban, a játszó macskát, a fényt, ahogy megcsillan a függönyön és máris gyerekkorunk lusta délutánjain érezhetjük magunkat. A videók feliratozottak, olyan apró megjegyzések ezek, mintha egy képeskönyvet lapozgatnánk.

A vloggerek lakásai az én szememben nagyon szépek. Letisztultak, tiszták, világos fa és fehér felület mindenütt. A textilek természetesek, natúr színűek, néha kockásak. Csak semmi harsányság, minden maga a megtestesült zen. Iszonyú szép és kifinomult még az utolsó evőpálcikájuk is. Egyrészt nem kis irigységet érzek emiatt (láthatóan jó életszínvonalon élnek, minőségi dolgok között), másrészt nem cserélnék velük egy percet.. 

Nem ússzátok meg szociológiai háttéradatok nélkül ezt a cikket sem :) Miért vannak otthon ezek a nők és hogy van idejük erre? Tettem fel magamnak először a kérdést, majd az agyam hátsó bugyrából elő is bukkant egy adat, amire rákerestem és megerősítést nyertem, hogy jól emlékszem. Dél-Korea nagyon-nagyon patriarchátus társadalom, olyannyira, hogy az abortuszt 2019!!!-ben legalizálták. A koreai nők az első gyerek születése után otthon maradnak és a családjuknak áldozzák fel magukat. De itt jön a csavar a történetben, amit szerintem ezek a vloggerek rettenetesen ügyesen használnak ki. A koreai nők kb. 75%-a diplomás (és rettenetesen alulfizetett). Nagyobb arányban végezetek egyetemet, mint a férfiak. És ugye tudjuk, hogy ha az ember így kiműveli magát, onnantól nincs visszaút, az agy forog, még ha meg is akarják állítani azt. Ezek a nők gyakorlatilag megtalálták a kiskaput, hogy maradjanak otthon, legyenek kreatívak és hogyan kamatoztassák a tudásukat úgy, hogy még pénzt is keresnek vele. Mert ne legyünk egyszeri bunkó kommentelők, egy ilyen videó kitalálása és elkészítése hatalmas munka. Minden kanál a helyén, minden vágókép a helyén, minden hang a helyén és több millió néző és feliratkozó kíváncsi rá hétről hétre. A nagy márkák is felfedezték már őket, folyamatosan mutatják a be a háztartási gépeket és promózzák az ikeát, de olyan ügyesen, hogy semmiképpen nem tűnik tukmálásnak. Szóval ezeknek a nőknek van munkájuk, nem is akármilyen, egy olyan közegben, ahol ezt nagyon nem nézik jó szemmel. Apró lépés a női egyenjogúság felé, nyilván nem lehet mindenkiből híres youtube vlogger, de hatalmas lépés egy olyan országban, ahol a nőket a mai napig az apjuk, a férjük, majd a legidősebb fiuk tulajdonának tekintenek. 

És most nézzük a kedvenceimet:

1. Hamimommy

Még a neve is a kislánya anyukájaként aposztrofálja. De nagyon szép videói vannak. Ezt pl több, mint 10 millióan látták már.

2. Honeyjubu

A kutyáját bírom a legjobban és nagyon jókat főz

3. Nyangsoop

Ő nem városban él, hanem vidéken és cicája van :)

4. Her 86 m2

Kakukktojás, mivel Németországban él, de ugyan ezt a műfajt képviseli. Talán ő volt az első, akire rátaláltam. Mivel a ő is és a férje is videó és fotós szakon diplomáztak, minden videójuk jobb minőségű, mint egy átlagos magyar film.

5. Annika's leaf

Ő is kakukktojás, mert ő meg amerikai, de a lényege ugyan az. Otthon tesz-vesz, főz, te pedig nézed. Az újabb videóiban megmutatja az arcát és beszél is, gondolom az amerikai piacon ez volt az igény. De megbocsájtom.

Nagyon sokan vannak még silent vloggerek. Ha már nincs mit nézned a tv-ben, a netflixnél meg igényesebb szórakozásra vágysz, tényleg érdemes belenézned ezekbe a videókba, mert szebb vágóképek vannak bennük, mint egy tömeggyártott ócska dramaturgiájú sorozatban. 

Végezetül egy kis hangulat galéria: