Nemrégiben az az öröm ért, hogy kaptam 20 szál rózsaszín rózsát. Nem is akármilyet, gyönyőrű, hosszú szárú rózsákat. Persze, hogy sajnáltam volna őket kidobni. Nem is tettem, mutatom mi lett velük.

Egyik nap a férjem úgy állított haza, hogy hozott 20 szál hatalmas, rózsaszín rózsát. Csak úgy. Minden normális nőben felébredt volna a gyanú, hogy mi történhetett, de én tudtam, hogy csak simán udvarolni akar :D (legalábbis remélem). A másik természetes dolog közös kasszán lévő egyének esetében, hogy az első kérdés: Mennyibe került? Nem lehet már 3x évesen csak úgy örülni egy kazalnyi virágnak, ha tudod azt, hogy a felét te fizeted. Aztán bekúsztak még az olyan gondolatok is, amik egy Y generációs esetében szintén teljesen természetes, hogy na, ez megtestesít mindent, ami ellen vagyok, erre mégis itt örülök neki. Utaztatják nekem Afrikából a virágot egy rakat pénzért, én meg úgy vagyok vele, hogy "F***om a fokákba?" Szégyelltem magam rendesen. 

De aztán Y generációs énem is megnyugodott, tisztes családanya énem is békére lelt és még a szociálisan érzékeny énem is kapott egy örömet, ugyanis kiderült, hogy a piros lámpánál vette, olcsón és szemétbe dobás helyett a virágárus kiállt veszteséget csökkenteni anyák napja után. Fogjuk rá, hogy win-win.

Egyébként Balázsék egyik műsorában beszéltek arról, hogy miért kerül annyiba a virág, amennyibe. Nem találom a műsort sajnos, de nagyon jól elmondta a virágos, hogy micsoda hűtőkocsikban/repülőkön jönnek ide a távoli üvegházakból a virágok, milyen költségek rakódnak rá, mi a virágtőzsde, ahol a kereslet függvényében változik az ár is. 

Miután elhervadtak a rózsák, úgy voltam vele, hogy kidobni sajnálom, megszárítani nem igazán szeretem, mert max porfogónak jó, de aztán eszembe jutott a kamaszkori szobám. Ott az egyik falra mindig felakasztottam a rózsákat és ahogy egyre több lett, úgy nézett ki, mint egy függöny. Ez ugye még a Pinterest és internet előtti időkben volt vagyis én találtam ki és jó sok időbe tellett, mire lett annyi rózsám, ami már tisztességesen nézett ki. Mivel ebben az időben még digitális fényképező sem volt, ezért nem nagyon van róla kép, de egyet találtam. A barátnőm készítette, aki éppen fotós suliba járt. Már megkopott a kép, azért csillog, de a lényeg látszik.

Én egy szintén rózsás, virág mintás szivacs kanapén ülök és próbálok pózolni. Kamasz koromban fejben iszonyú romantikus voltam, imádtam az angol romantikus irodalmat és a szobám is hordozta ezeket az elemeket, mint kovácsoltvas, meg rózsa, de azért valljuk be, hogy 2001-ben egy magyar lány lehetőségei egy észak-magyarországi kisvárosban egész korlátozottak voltak lakberendezés területén. Tiszta csoda, hogy nekem már akkor is fehér falaim voltak, a festő és anyukám ezerrel próbáltak róla lebeszélni, mondván, hogy ezzel az erővel ki is meszelhetjük, de szerencsére hajthatatlan voltam.

Aztán ugye itt ez a térelválasztónk, amit kényszeresen telepakolok növényekkel, meg kerámia figurákkal és úgy gondoltam, mégiscsak jót tenne neki egy kis szárított rózsa, majd ha jön a tél, leszedem.

És ha már így belelendültem a lakásunkhoz egyébként egyáltalán nem illő rózsaszín cukormázba, a tavaly kukázott és felújított lámpámat is megreformáltam pár madárkával.

Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni a következő lakberendezési inspirációról, akkor kövess a Veszprém Home Facebook oldalán is, ahol még több érdekes tartalommal várlak.

Instagramon is jelen vagyok Itt olyan képeket és rövid bejegyzéseket találhatsz a bloggal kapcsolatosan, amelyek nem jelennek meg a posztokban, érdemes itt is követni.

Ha pedig még több inspiráló képet szeretnél nézegetni, akkor kövess Pinteresten, ahol téma szerint válogatom ki a jobbnál jobb képeket.