A tegnapi Híradóban felháborodva mutatták be, hogy az egyik kórházban a dogozók kiírták: szívesen fogadnak jó állapotú pelenkázó asztalokat, mert kevés van. És hogy ez milyen már! Mért nem a kórház veszi meg? Hogy van pofájuk? Hát így! Igazuk van, gyűjtsenek! És hogy ez miért jó mindenkinek? Bemutatom példákkal!

Társadalmi felelősségvállalás: "amikor a társadalomban sajátos helyzetük alapján elkülönült embercsoportok tudatosan vállalják fel döntéseik, cselekedeteik következményeit." Nagyon leegyszerűsítve az adományozás, jótékonykodás is ide tartozik, viszont hibás az a megközelítés, ami csak ezt sorolja a felelősségvállaláshoz. Én most azonban csak ezzel a részével fogok foglalkozni.

Filantrópia: emberbarátság. Az adományozó belső lelki szükségét érzi, hogy támogassa az általa fontosnak tartott célokat. Tehát belső lelki békéje és nem anyagi haszonból adományoz.

Ez a két fogalom és még sok minden más is alaposan és jól van kifejtve ebben a tanulmányban, ezt használtam forrásként. Mindössze 6 oldal, ha érdekel a téma ajánlom, elolvasásra.

Most, hogy ismerjük a két fogalmat két eseten keresztül szeretném bemutatni hasznukat és azt, hogy miért is jó egy kórháznak, a környező cégeknek és az egyéneknek is az adományozás. Mitől lesz win-win a szituáció.

Preambulum: két éven keresztül dolgoztam egy megyei kórház (marha nehéz kitalálni melyik megye) Műszaki Osztályán. Az osztályhoz tartoztak ugyebár mindenféle építések, átépítések, költözések, amik ebben a két évben elég gyakoriak voltak. Én szeretem ha rend van a környezetemben, ezen kívül szeretem még a funkciót és nem értek egyet azzal, hogy "jól van úgy", szeretek kényelmet és praktikumot is belevinni a dolgokba. Egy kórházban az úgynevezett "plusz" dolgokra nincs pénz, vagy csak minimális, az ilyen úri hóbortjaim kiéléséhez bizony adományokat kellett gyűjtenem. Szerencsére ebben a kórházban meg is engedték a "garázdálkodásomat". Első évben nem támogattak, de nem is akadályoztak, majd második évben látták, hogy ez jó és ott már a vezetőséggel együttműködve kerestem a támogatókat. És íme az eredmények:

1. Gyerekváró a szakrendelők területén

Az első és kedvenc munkám. A kórházban új helyre kerületek a szakrendelések egy felújított területre. Az elrendezés úgy lett kialakítva, hogy adta magát egy szép nagy rész, amiből gyönyörű játszós várót lehetett kialakítani a gyerekeknek. Csináltam egy Facebook kampányt, ahol tárgyi adományokat kezdtünk gyűjteni egy stock fotóval illusztrálva, hogy mit szeretnénk létrehozni. Gondoltam, hogy majd hoznak pár használt játékot, egy két kis bútort, milyen jó lesz. Ennek ellenére az történt, hogy a több ezer megosztás után elkezdtek ömleni az adományok magánszemélyektől cégektől egyaránt. Pénzt nem fogadtunk el, mivel nagyon bonyolultan és hosszadalmasan tudtunk volna elszámolni vele. Aki pénzt akart adni, annak megmondtam, hogy mit vegyen és behozta. Még művészektől is érkezett felajánlás! Annyi minden gyűlt össze, hogy bőven jutott belőle a gyerekosztálynak, a gyerekpszichiátriának, egy másik, már meglévő, gyerekváró újbóli feltöltésére, a Nővérszálló a közösségi helyiségébe és még tartalékban is maradt. 

Sokan azt hitték, hogy úgyis mindent ellopnak...

Természetes amortizáció történt, de inkább hoztak, mint vittek :)

Hihetetlen volt megtapasztalni a lelkesedést, amit az emberek tanúsítottak ennek a projektnek a kapcsán. Felhívtak, hogy mi szeretnénk, örültek, hogy nem pénzt gyűjtünk, még az ország másik feléből is jöttek játékok! A Continental 250.000 Ft-ot ajánlott fel, amiből meg tudtam venni a nagyobb játékokat, sőt, összeállítottam egy bevásárló listát, felmentek az Ikeába és elhozták! Egy volt porcelánfestő készítette kézzel a köszönő okleveleket, amiket a Semmelweis napi ünnepségen adott át a kórház vezetősége a legnagyobb adományozóknak. Írt róla a helyi sajtó is. És hogy mi volt a haszna?

• A projektben résztvevő dolgozók örültek, hogy részt vesznek egy jó cél megvalósításában, csapatépítésnek sem volt utolsó
• Az adományozók szintén örültek, hogy filantrópok lehetettek
• Az adományozó cégek jó színben tűnnek fel, gyakorolták a társadalmi felelősségvállalást (legalábbis részben)
• A kórház rengeteg olyan használati tárgyhoz jutott, ami nagyon jól jön, de beszerezni drága lett volna
• A kórház is pozitív színben tűnt fel a helyi médiában, végre nem csak egy olyan hír, hogy milyen rossz az egészségügy
• És végül, de legfőképp: a gyereknek nem kell unatkozni és a felnőttek agyára menni a -valljuk be- rettenetesen hosszú várakozási idő alatt.

Kellemes látvány

Tehát szerintem itt mindenki nyert. A Continental dolgozói csak nem bírtak magukkal és még pénzt is gyűjtöttek saját szakállukra, amit a gyerekosztálynak adományoztak. Az összegyűlt pénzből tudott az osztály új mosógépet venni, amivel a koraszülöttek ruháit, takaróit mossák.

2. Falfestés a gyerekkardiológián

Még a gyerekvárós projekttel kapcsolatban érkezett falfestés felajánlás is. Mármint kidíszítés, nem sima festés. A váróba nem szerettünk volna mintás falat, mivel oda csodaszép színes képeket kaptunk, de a gyerekkardiológia szakrendelő munkatársai örömmel vették a felajánlást. Hát ez is felülmúlta minden várakozásunkat.

A festményeket (mert ezek már azok) Geiszlerné Kovács Marianna készítette

3 D-s mű

Mutatom közelről a kidolgozottságát

Mondjuk személy szerint én nem narancssárgára festettem volna egy kardiológia falát a szín ismert élettani hatásai miatt, de ez már egy korábbi történet volt. Remélem mondanom sem kell, hogy itt a fenti felsorolás mellett a gyerekek félelem érzetét, szorongását próbálják csökkenteni a kedves, figyelemelterelő figurákkal.

A terheléses vizsgálat alatt a gyerekek követhetik az ábrán, hogy hol tartanak

3. Pihenőpark

A váró sikerén felbuzdulva következő évben már kerestük, hogy mit lehetne rendbe tenni kevés pénzből látványosan és hasznosan. A kórház sziklás terepen fekszik, nagyon kevés a zöld felület és növényzet. Ezen segíteni nem lehet, ilyenek az adottságok. Az egyik épület mögött sajnálatos módon ki kellett vágni még abból kevés fából is hármat, így valahogy adta magát, hogy mi lenne, ha idén oda kerülne egy kis pihenő park.

Ezekben a projektekben az az izgalmas, hogy nem tudhatjuk, mennyi pénzünk lesz rá, már ha lesz egyáltalán, illetve azt sem, hogy kik és mit fognak adni. Mivel ebben az évben nem volt Facebook oldala a kórháznak nehezebb dolgom volt. Azt találtam ki, hogy írok egy adomány kérő levelet, és a megye 50 legnagyobb árbevételű cégének elküldöm. Nagy nehézségek árán kigyűjtöttem a honlapról az elérhetőségeket, majd vártam. Közben haladni kellett a parkkal, annak ellenére, hogy nem tudtam, továbbra sem milyen keret lesz rá, illetve olyan ötleteket kellett keresnem, amik kevés pénzből is megvalósíthatóak.

A parkocska ugróiskolával, színes gumi gömbökkel

Felkerestem egy tájépítészt, aki volt olyan kedves és elvállalta, hogy megrajzolja mi hova kerüljön és megmondja, hogy melyik növény bírja a mészköves talajt és a tűző napot. A Continental ebben az évben is nagylelkű volt és felajánlotta 250.000 Ft-ot. Ebből a pénzből kijöttek a festékek, a növények, a betonszegélyek, pár színes gumielem. Fő attrakciónak beraktunk egy hozd és vidd rendszerű ingyen könyvtárat kőből a park közepébe. Ebbe a saját Facebookomon gyűjtöttem könyveket, szerencsére nagyon sikeresen. Lényege, hogy bárki tehet egy ilyen könyves szekrénybe könyvet és el is hozhat belőle. Veszprémben már régebb óta működik, ez annak a mintájára épült.

A kórház műszaki dolgozói itt is rengeteget segítettek és nem utolsó sorban a Continentalosok ültették a virágokat és festették a padokat.

A padokon lehet olvasgatni, a gyerekváróból ide nyílik a kilátás

És mint a korábbi évben, itt is beesett egy jelentős összegű tárgyi adomány. Az egyik közeli cég kerti szerszámokat gyárt, felajánlotta, hogy választhatunk bármit a park gondozásához. Mivel ez a park kb. 200 m2 és főleg levendulát tartalmaz nem igazán volt szükségünk semmi különösebb kerti szerszámra, de voltunk olyan szemtelenek, hogy megkérdeztük, hogy nem tudna-e esetleg egy kerti traktort adni hókotró lapáttal és sózó géppel, mert 5 ember takarítja kézzel a havat télen a mentőbejárónál, a parkolókban és mindenhol, mivel ez nem a városhoz tartozik. És képzeljétek, megkaptuk. Ez igen is nagy költség lett volna a kórháznak, nagyon jól jött a felajánlás és szerintem itt is mindenki győztesen került ki a szituációból. Főleg azok a betegek, akiknek óriási hóban kell megközelíteni a kórházat és a kis traktor kb. 10x gyorsabban meg tudja takarítani az utat, mint egy ember hólapáttal.

A növények még picik és az új fűnek is erősödnie kell, de a természet már csak ilyen

Én azt szűrtem le a két év alatt, hogy egy ilyen adománygyűjtő (teljesen mindegy, hogy annak tárgya a pelenkázó, szék vagy egy kerti traktor) tevékenység nem csak hogy nem szégyen egy kórház esetében, hanem egyenesen hasznos és kellemes az összes résztvevőnek és mindenkinek, aki a hasznát élvezi.

A cégek és adományozók kicsit megismerték a kórházat, meglepődtek a valódi méretén, felfedezték, hogy nem csak egészségügyi dolgozókból áll egy kórház személyzete és ezáltal talán empatikusabbak is lettek. A kórház pozitív hírrel is megjelent a médiában és mért ne kellene egy kórháznak egy kis PR?

 A támogatók. Még a tábla is adományként érkezett

Én mindenki mást is buzdítok ebben az országban hasonló kezdeményezésekre. Ne kidobjuk a gyerek kinőtt bútorait, játékait, hanem kérdezzük meg a helyi egészségügyi intézményben, önkormányzatnál, védőnőnél, családsegítőnél, könyvtárban vagy bárhol, ahol úgy érezzük jól jöhet, hogy szükségük van-e rá? Adó helyett inkább adjunk adományt! Hiszen ahogy példa mutatja, akár egy-egy termékkel is sokat segíthetünk, ha az a megfelelő helyre kerül. Társadalmi felelősséget egyéni szinten is vállalhatunk és a cégek is lehetnek filantrópok.