Turkáló vásárlási szokások- teljesen tudományosan alátámasztva
2018. július 02. írta: TH Veszprém

Turkáló vásárlási szokások- teljesen tudományosan alátámasztva

Te is szeretsz turkálóba járni? Van, aki annyira, hogy még kutatott is a témában. Tanulmány összefoglaló a turkálókról és a vásárlási szokásokról.

Nem titok, hogy a végzettségem szociológus és egyébként a KSH-nál dolgozom. Ez nem olyan izgalmas, mint elsőre hangzik, de megvan a jó oldala is. Például, hogy hozzájutok és elolvashatok olyan érdekes publikációkat és statisztikákat, amik egyébként elkerülnék a figyelmemet. Ezek egyébként bárki számára hozzáférhetőek, de valljuk be, hogy kevesen ébredünk úgy, hogy a KSH honlapján kezdjük a friss hírek böngészését és azért nem is olyan olvasmányos a téma.

A KSH Területi Statisztika folyóiratában jelent meg az alábbi tanulmány: használtruha-üzletláncok területi sajátosságai és a használtruha-vásárlási szokások. Szerzője Várnai Ibolya, aki a Szent István Egyetem PhD-hallgatója. A kolléganőm hívta fel rá figyelmemet, amikor egyik reggel az új turis szerzeményeimmel dicsekedtem neki.

Feltételezem, hogy a szerző, hozzám hasonlóan, szereti a használtruha-boltokban múlatni az időt, különben nem választotta volna kutatási témájául a turkálókat. Az én állapotom jelenleg "tiszta", de szerintem ha valakit egyszer elkap a turi függőség, csak úgy mint más függőség esetében, soha nem lehet igazán gyógyultnak tekinteni.

secondhandclothes.jpg

Valószínűleg az egész gyerekkoromban kezdődhetett, amikor a rendszerváltás után megjelentek az első használtruha-árusító helyek. Szándékosan nem nevezem őket boltoknak, mert nálunk Nógrádban ez falusi pajtákat jelentett elsősorban Szécsényben és környékén, ahova élelmes vállalkozók akkor még  óriási préselt bálákban hozták a ruhákat és bálabontásra kellett odamenni. A bálabontás azt jelentette, aminek hangzik. Az óriási (nem tudom pontosan hány kilós, de szerintem 50-100) bálákat egyszerre kibontották, kiborították és az egybegyűltek rávetették magukat aki kapja marja alapon. A bálabontások igazán nagy eseménynek számítottak, rengeteg érdeklődő gyűlt rá össze és sokszor vérre menő vita zajlott egy-egy jobb ruhán. Igen, képesek voltak a használt rongyokon összeveszni a nők (merthogy jellemzően inkább nők jártak a turiba). Aztán amikor mindenki összegyűjtötte zsákokba ami neki kellett egy termény mázsálón lemérték hány kiló a szerzemény és vihettük haza. Először csak azért szerettem turkálóba járni, mert nagyon jó volt a ruhakupacokon ugrálni és játszani a többi gyerekkel. Később, amikor már érdekeltek a ruhák, akkor pedig a kincskeresés részét élveztem. Ezekben a pajtákban tanultam meg profin turkálni. A lényege: mindent be kell rakni a zsákodba (mert itt még szemetes zsákok voltak kosár helyett) ami kicsit is tetszik vagy jól néz ki vagy drágának tűnik vagy jó lehet és a leges legvégén lehet őket felpróbálni, majd méretben jók közül tovább szelektálni aszerint, hogy milyen az állapota, hova szeretnéd hordani, milyen fajta ruhanemű, mennyivel éri meg jobban itt megvenni, mint boltban. Anyukám mindig a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam meg másoknak, honnan van a ruhám, mert szégyellni valónak tartotta a turkálást, azonban én egyenesen dicsőségnek éltem meg egy szép, márkás és sokszor egyedi ruha olcsón való beszerzését, ezért első dolgom volt, hogy eldicsekedjek vele a barátnőimnek. Amikor beköszöntött a butikkorszak, akkor inkább ruházati nagykerekben vásároltam, mivel a szüleim vállalkozói igazolványával beengedtek, ritkábban jártunk turiba, de még mindig viszonylag rendszeresen. A fast fashion márkák megjelenése először kielégítette a turkálós vágyaimat (olcsót kincset találni), aztán ahogy egyre silányabb lett a minőségük, egyre jobban visszatértem a turihoz. Most úgy épül fel a ruhatáram, hogy az alapdarabokat megveszem újonnan, a kiegészítő és különleges darabokat pedig inkább turkálom és büszkén hordom. Szerencsére már nem hozok el annyi felesleges, soha nem hordott darabot, mint korábban, megpróbálom nagyon átgondolni, hogy mivel, mikor, hogyan tudom hordani az adott ruhát. Van egy kislányom is, aki bár még csak 5 éves, már szívesen jön el velem néha turkálóba. Talált már magának ruhát, játékot, táskát és örül neki, hogy az ő szerzeménye.

A fenti történet írása közben jöttem rá, hogy gyakorlatilag teljesítettem is a küldetésem, hiszen a kutatás konklúziója teljesen jól leírható az én turkálótörténetemmel és szokásaimmal :) A kulcsszavakat kiemeltem a szövegben. De azért lássuk mire jutott Várnai Ibolya.

Tanulmánya két fő részből áll. Az elsőben a nagyobb használtruha-üzletláncok térbeli sajátosságait vizsgálja (hogyan oszlanak el az üzletek). A második részében pedig a vásárlási szokásokra reflektál (kik, hol és mit vásárolnak). Dőlt betűvel találjátok a saját véleményemet, megfigyeléseimet, ami empirikus tapasztaláson alapul (a szociológiában ilyen van, valójában azt jelenti, hogy én mit tapasztaltam, csak így jobban hangzik).

A használtruha-viselés beépült a globális trendekbe, sőt használt ruhákkal és textilekkel több évszázada kereskednek, csak a kereskedelem formája változik folyamatosan. Korábban a bolhapiacok is népszerű használt ruha beszerzési források voltak, azonban mára inkább a kereskedelem más formája lett jellemző. Nálunk, az USA-val ellentétben nem terjedtek el a garázsvásárok és a bizományos értékesítés is csak mérsékelten.

A használtruha-üzletek három típusa különböztethető meg Magyarországon: kilós, vállfás és vegyes. Először a kilós turkálók jelentek meg (akár csak a személyes történetemben), ahol a bálákból kibontva,  lehet a vegyes összetételű ruhák között válogatni, majd kilóra megvenni azokat. A vállfás boltok inkább butikjellegűek, minden ruha egyenként van felakasztva és beárazva, viselésre előkészítettek. Speciális fajtájuk a "vintage" boltok, ahol a korábbi divatkorszakok egyedi, jó minőségű darabjait lehet megvásárolni, ilyen boltok egyenlőre csak Budapesten vannak. A harmadik, vegyes fajta turkáló alatt azokat a boltokat értjük, ahol a jobb minőségű vállfás és gyatrább kilós áru egyaránt megtalálható. A szerző, a hazai viszonyokat figyelembe véve "eső áras" turkálókat is megnevez, ahol a ruhák darab vagy kilónkénti ára naponta csökken a bálabontástól számítva.

Érdekes, hogy a használtruha-boltok száma 2005-2012 között 28%-kal nőtt, majd 2016-ig számuk kb. 1000 darabbal csökkent. Gondolhatnánk, hogy a válság mérséklődésével nem jártak az emberek annyit turkálókba, de nem ilyen egyszerű a magyarázat. A boltok forgalma jelentősen emelkedett (kb. 30%-kal), azonban a piac koncentrálódott. A magánkézben lévő kis turkálókat elkezdték kiszorítani az üzletláncok (hello Háda). Mivel az elmúlt években az üzletláncok terjedése folyamatos, a kisebb turkálók pedig ugyan ilyen folyamatosan cserélődnek, ezért kizárólag a hálózatok boltjait vizsgáltak a kutatásban. Ha nem így tettek volna, lehet nem jutnak semmire, mivel annyira hektikus a kisvállalkozások jelenlegi állapota.

Szerintem a pontos számok, hol hány bolt van és milyen százalékban egymáshoz képest kevésbé lényegesek, azonban, hogy az országban hol helyezkednek el a boltok, már sokkal többet elmond. A drágább, kizárólag prémium minőségű ruhákat áruló lánc csak Budapesten nyitott boltokat. Vidéken több üzletlánc is képviselteti magát, de inkább a megyeszékhelyekre koncentrálva. Kisebb településeken maximum kilós és esőáras boltokkal találkozhatunk, de inkább itt még a kisvállalkozások jelenléte jellemző.

Nyugat-Magyarországon egyetlen használtruha-bolthálózat sem terjedt el, ami feltételezhetően a jobb anyagi háttérrel van összefüggésben. A keleti országrészben szintén alacsony számmal találhatóak a nagy láncok boltjai, de szerintem ez pedig a rossz anyagi miatt lehet. Például a Hádának még a kilós árai is magasabbak, mint bármelyik kisvállalkozóé, a szegényebb településeken pedig ezt sem engedhetik meg maguknak az emberek. Másrészről, ahol kevesebb a pénz, ott a vásárlói szokások is mások. Vagy nem vesznek semmit vagy vesznek újat, az érzés miatt, de ez szimpla találgatás és saját vélemény.

Az üzletláncok az üzleteiket is a vásárlóközönség pénztárcájához mérten nyitják. Budapesten pl. a belsőbb kerületekben találjuk a kimondottak borsos árú vintage butikokat és a vállfás turkálókat. Az aglomerációban és vidéken megjelennek a kilós turkálók. Az üzletláncok stratégiájában közös, hogy forgalmas csomópontokon és helyszíneken nyitják meg a boltjaikat. A kisvállalkozások például ezzel sem tudnak versenyezni, általában nincs akkora tőkéjük, hogy drága helyen nyissanak boltot.

 

És most nézzük, hogy kik és miért vásárolnak a használtruha-boltokban. A kutatás ezen részét sajnos csak egy 117 fő által online kitöltött kérdőívre tudták alapozni, ami több nem ad mindenre kiterjedő képet. Mivel a kérdőív a Facebookon volt közzétéve, ezért elsősorban huszonéves, diplomás nők válaszoltak a kérdésekre, és harmincas fiatal anyukák, plusz 22%-nyi 40 év feletti (a kutató ismerősei és neki az ismerőseik és mivel a kutató maga is huszon-harminc éves diplomás nő, ezért a Facebook is főleg az ilyen paraméterekkel rendelkező ismerőseinek és idegeneknek jeleníti meg a kérdőívet). Tehát összefoglalva, mivel a minta nem reprezentatív, gyakorlatilag a 20-40 év közötti, diplomás, középosztálybeli nők turkálóban vásárlási szokásairól kaptunk egy egész jó képet, ami a következő:

Feltételezhető, hogy az a tény, hogy főleg nők töltötték ki a kérdőívet (87%), annak is köszönhető, hogy elsősorban a nők érdekeltek a használtruha-bizniszben. Ez nem újkeletű megállapítás, hanem mindig is így volt a történelem folyamán. A válaszadók háromnegyede szerint a használtruha-vásárlás megszokott és elfogadott dolog és úgy vélik, hogy a biztos hátterű középosztály is vásárol másodkézből ruhát, ez már nem a szegénység fokmérője többé. Ugyan ilyen arányban gondolják azt, hogy ezekben a boltokban jó minőségű, márkás és egyedi darabokat lehet kapni és az egyik legfőbb oka annak, hogy turkálóban vásárolnak. És milyen rendszerességgel? A legtöbben havonta legalább egyszer betérnek pár ezer forint erejéig (meg valószínűleg a kikapcsolódás öröméért, ami egy másik gyakori oka a turik látogatásának), de sokan vannak (a válaszadók 19%-a), akik akár legalább hetente egyszer vásárolnak használt ruhát.

Nem elhanyagolható szempontként a turkálóba járás melletti érvként megjelent a környezetvédelem, az újrahasználatra való törekvés. A válaszadók egyharmada jelölte meg ezt a választ. Itt mindenki figyelmét szeretném felhívni, hogy óvatosan bánjon ezzel az érvvel, mert finoman szólva ez nem teljesen igaz. Vagyis attól nem leszünk elhivatott környezetvédők, hogy hazacipelünk mindent a turkálóból, majd mi dobjuk ki a ruhagyártók helyett 3 hónap múlva. Engem például nagyon erősen motivált a holyduck.hu nevű blog abban, hogy visszaszorítsam a turkálási hajlamomat.

És hogy milyen ruhákat veszünk szívesen a turiban? Elsősorban női felsőruházatot, vagyis fehérneműk nem igazán kedveltek, kiegészítőt és alkalmi öltözéket. A férfi és gyerek ruhák kevésbé kelendőek, legalábbis a kitöltők között, nekem inkább az a tapasztalatom, hogy a gyerekruha megy rendesen a kisgyerekesek esetében.

A turizás a kutatás eredménye szerint a turizás magányos tevékenység, amikor fél-egy órát is eltöltünk egy üzletben és nem elégszünk meg egyszerre egy üzlet látogatásával. Ha már elkezdtük, beugrunk még 2-3-ba.

A válaszadók 72%-a önmagát impulzusvásárlónak jelölte meg, márpedig a turkáló és az impulzusvásárlás nem túl jó párosítás, könnyen túlcsordul a gardróbunk és leginkább haszontalan ruhákkal, amiket aztán soha nem hordunk. A megkérdezettek egyötöde is erre a megállapításra jutott, nem is nagyon hordják a turis ruháikat, ezért inkább csak egy-két ezer forintot költenek rá havonta.

A kutatás konklúziója pedig, hogy a használtruha-vásárlási szokásokat nem befolyásolja az anyagi helyzet és az iskolai végzettség, a társadalom széles körében elfogadottá vált turkálóba járni. A leggyakoribb motivációs tényező általában a takarékosságra való törekvés és az egyedi ruhadarabokra való igény és egyre inkább előtérbe kerül a környezettudatos szemléletmód is.

Kapcsolódó cikkek:

Kicsi a gardróbod? Egyszerű és praktikus ruhatár kialakítása

URstyle- a saját ruhásszekrényed online

5 tipp a rendezett gardróbért